Mindenek előtt meg
kell jegyeznem, hogy történelmi ismereteim hiányában különösen nagy esély van
rá, hogy tévedek. A gondolatmenet alapja innen-onnan felkagylózott, tényekként
kezelt megjegyzéseken, történeteken, újságcikkeken stb. alapulnak, amiknek
véleményem szerint igen sok valóságalapjuk lehet, gyanítom van is, ezért
merészeltem nyíltan is véleményt alkotni. Ha rosszul gondom, kísérelj meg
helyrerakni, vagy hagyj meg tévhitemben – rád van bízva. :)
Sokszor hallja az ember a már jól ismert ,,ezek a mai fiatalok’’, többnyire negatív értelemben vett mondatot/megjegyzést/jelzőt. Hogy van-e alapja? Természetesen! A ,,mai fiatalok" merészebbek, harsányabbak, könnyebben és többször mondják meg a magukét (a felnőtteknek és sokszor egymásnak is), élesebb nyelvvel rendelkeznek mint a korábbi generációk. Bizony gyakrabban esünk túlzásokba az idősebbekkel és egyáltalán embertársainkkal szemben is, legalábbis sűrűn hallhatunk hasonló megjegyzéseket. Nem tagadhatjuk le a tényeket: valóban jobban el vagyunk kapatva az őseinknél. De hogy ennek miértjét bárki értelmesen megmagyarázza, na olyat még nem tapasztaltam.
Vagyis bocsánat: internet. Benne van, valóban, viszont ez így nem egészen fedi a valóságot, mert nem fedheti. Ez nem elég. Véleményem szerint ezen ,,jelenség’’ okának gyökere az utóbbi pár tíz-száz évben tapasztalt fokozott elnyomás kontra a mai életfelfogás már akkor egyesek által ismert és vélt alapja, plusz technika fejlődésének egymással egy időben történő leforgásából, és az egymással való ellentétes viszonyból fakad. A Föld lakosságának nagy része terrorban (lelki és fizikai), elképzelhetetlenül élhetetlen (sűrű természetellenes pl. éhezés, erőszakosság hatására történő halálozással, üldöztetéssel stb. fűszerezett) körülmények között volt kénytelen létezni, míg az életről, a társadalomról, az emberek mindennapjairól való felfogás és tudomány, technika folyamatosan fejlődött – ha csak néhány tíz vagy száz ember által is. Aztán hosszú idő után egyszer csak megváltozott a helyzet: az elnyomás jelentős mértékben enyhülésnek indult, már-már eltűnt, az emberek (most a nagy egészre értem, leszámítva azokat, akikre ez korábban vonatkozott illetve akikre ma sem vonatkozik) a technikai fejlődésnek köszönhető, a mindennapi életet megkönnyítő tárgyak használatát igénybe vehették, más felfogás szerint kezdtek viszonyulni a saját és mások létezéséhez, addig csak álmaikban létező vagy épp számukra ismeretlen kényelem kezdte jellemezni életüket, mind fizikai, mind lelki, érzelmi szempontból. Mindezek után, hogy úgy mondjam, leeresztettek. Másképp viszonyultak az életükhöz, mást csináltak, másképp kezdtek gondolkodni. Az utóbbi egynéhány generáció pedig kezdi vagy már el is felejtette, hogy milyen volt a világ pártíz évvel ezelőtt. Ők (vagyis mi) eleve másképpen látják a dolgokat, másként viselkednek és cselekszenek. És ha ebbe belegondolunk, akkor nem is olyan meglepő a helyzet, sőt érthető(bb).
Ami a tinik és fiatal felnőttek trágár megnyilvánulásait (értsd: obszcén nyelvhasználat) és sok esetben negatívan általánosítható viselkedését, természetét (közöny, egoizmus, a másik elnyomására illetve a rajta való felülkerekedési kényszer, felszínesség stb.) illeti, nyilvánvalóan ez régen is megvolt. Csak nem mindegy hol, milyen körülmények között élt, mennyi idős volt az ember (bár személy szerint hajlok afelé, hogy kisebb mértékben volt tapasztalható mindez, de legalábbis kisebb területen, vagyis kevésbé volt általános és szokványos. Mármint ami a tizen-huszon éveseket illeti).
Persze ez nem magyarázat mindenre, már csak azért sem, mert mióta az ember a földön él és tevékenykedik, az a bizonyos, korábban már említett mondat is megfogalmazódott. Ami természetes, elvégre egy gyerek korából, tapasztalatlanságából kifolyólag másképpen áll a világhoz, nem úgy van ,,bekötve" mint egy felnőtt. És akkor még nem említettük az egyéni személyiséget, a magánéletre vonatkozó, mindenkinél eltérő állapotokat meg még ki tudja, hogy mit nem. Röviden: A helyzet mindenki esetében nagyon sokrétű és bár van alapja a címmondat mögött lévő rosszallásnak, nem írható kizárólag a fiatalok számlájára ,,ihletforrás".
Utólagos kiemelés: A fent vázoltak nem a ma is nyomorban élőkre vonatkozik, hanem (első sorban) azokra, akik jól élnek: (tudom, gyermekded felfogás szerinti definíció, de másra nem telik tőlem) van házuk/lakásuk, lehetőségük TV, számítógép, mobiltelefon használatára, napi minimum háromszori étkezésre, iskolázottak stb. tehát átlagos (értsd jól!) körülmények között élnek, mondhatnám, hogy úgy, mint az amerikai tini sorozatok kevésbé gazdag, ,,átlagos" szereplői.. (Sajnálom, másképp nem tudom megfogalmazni a lényeget, pedig kellene, ezzel én is tisztában vagyok.)
Sokszor hallja az ember a már jól ismert ,,ezek a mai fiatalok’’, többnyire negatív értelemben vett mondatot/megjegyzést/jelzőt. Hogy van-e alapja? Természetesen! A ,,mai fiatalok" merészebbek, harsányabbak, könnyebben és többször mondják meg a magukét (a felnőtteknek és sokszor egymásnak is), élesebb nyelvvel rendelkeznek mint a korábbi generációk. Bizony gyakrabban esünk túlzásokba az idősebbekkel és egyáltalán embertársainkkal szemben is, legalábbis sűrűn hallhatunk hasonló megjegyzéseket. Nem tagadhatjuk le a tényeket: valóban jobban el vagyunk kapatva az őseinknél. De hogy ennek miértjét bárki értelmesen megmagyarázza, na olyat még nem tapasztaltam.
Vagyis bocsánat: internet. Benne van, valóban, viszont ez így nem egészen fedi a valóságot, mert nem fedheti. Ez nem elég. Véleményem szerint ezen ,,jelenség’’ okának gyökere az utóbbi pár tíz-száz évben tapasztalt fokozott elnyomás kontra a mai életfelfogás már akkor egyesek által ismert és vélt alapja, plusz technika fejlődésének egymással egy időben történő leforgásából, és az egymással való ellentétes viszonyból fakad. A Föld lakosságának nagy része terrorban (lelki és fizikai), elképzelhetetlenül élhetetlen (sűrű természetellenes pl. éhezés, erőszakosság hatására történő halálozással, üldöztetéssel stb. fűszerezett) körülmények között volt kénytelen létezni, míg az életről, a társadalomról, az emberek mindennapjairól való felfogás és tudomány, technika folyamatosan fejlődött – ha csak néhány tíz vagy száz ember által is. Aztán hosszú idő után egyszer csak megváltozott a helyzet: az elnyomás jelentős mértékben enyhülésnek indult, már-már eltűnt, az emberek (most a nagy egészre értem, leszámítva azokat, akikre ez korábban vonatkozott illetve akikre ma sem vonatkozik) a technikai fejlődésnek köszönhető, a mindennapi életet megkönnyítő tárgyak használatát igénybe vehették, más felfogás szerint kezdtek viszonyulni a saját és mások létezéséhez, addig csak álmaikban létező vagy épp számukra ismeretlen kényelem kezdte jellemezni életüket, mind fizikai, mind lelki, érzelmi szempontból. Mindezek után, hogy úgy mondjam, leeresztettek. Másképp viszonyultak az életükhöz, mást csináltak, másképp kezdtek gondolkodni. Az utóbbi egynéhány generáció pedig kezdi vagy már el is felejtette, hogy milyen volt a világ pártíz évvel ezelőtt. Ők (vagyis mi) eleve másképpen látják a dolgokat, másként viselkednek és cselekszenek. És ha ebbe belegondolunk, akkor nem is olyan meglepő a helyzet, sőt érthető(bb).
Ami a tinik és fiatal felnőttek trágár megnyilvánulásait (értsd: obszcén nyelvhasználat) és sok esetben negatívan általánosítható viselkedését, természetét (közöny, egoizmus, a másik elnyomására illetve a rajta való felülkerekedési kényszer, felszínesség stb.) illeti, nyilvánvalóan ez régen is megvolt. Csak nem mindegy hol, milyen körülmények között élt, mennyi idős volt az ember (bár személy szerint hajlok afelé, hogy kisebb mértékben volt tapasztalható mindez, de legalábbis kisebb területen, vagyis kevésbé volt általános és szokványos. Mármint ami a tizen-huszon éveseket illeti).
Persze ez nem magyarázat mindenre, már csak azért sem, mert mióta az ember a földön él és tevékenykedik, az a bizonyos, korábban már említett mondat is megfogalmazódott. Ami természetes, elvégre egy gyerek korából, tapasztalatlanságából kifolyólag másképpen áll a világhoz, nem úgy van ,,bekötve" mint egy felnőtt. És akkor még nem említettük az egyéni személyiséget, a magánéletre vonatkozó, mindenkinél eltérő állapotokat meg még ki tudja, hogy mit nem. Röviden: A helyzet mindenki esetében nagyon sokrétű és bár van alapja a címmondat mögött lévő rosszallásnak, nem írható kizárólag a fiatalok számlájára ,,ihletforrás".
Utólagos kiemelés: A fent vázoltak nem a ma is nyomorban élőkre vonatkozik, hanem (első sorban) azokra, akik jól élnek: (tudom, gyermekded felfogás szerinti definíció, de másra nem telik tőlem) van házuk/lakásuk, lehetőségük TV, számítógép, mobiltelefon használatára, napi minimum háromszori étkezésre, iskolázottak stb. tehát átlagos (értsd jól!) körülmények között élnek, mondhatnám, hogy úgy, mint az amerikai tini sorozatok kevésbé gazdag, ,,átlagos" szereplői.. (Sajnálom, másképp nem tudom megfogalmazni a lényeget, pedig kellene, ezzel én is tisztában vagyok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése