Indulás

  Manapság egyre többen vezetnek blogot. Hogy miért? Mindenki másért. De az alapja minden létrehozott blognak ugyan az: a gondolatmegosztás.

  Amikor a fejemben megfordult a blogírás ötlete, ugyan ebből kifolyólag történt. Szeretném megosztani a gondolataimat – ha csak egy emberrel is. Nem várok sok és rendszeres olvasót, nem ezért akarom csinálni. Inkább önfejlesztési célzattal. Ha az ember egy másikkal osztja meg a gondolatait, valaki másnak ,,regél’’ a világszemléletéről vagy egy-egy különálló témáról (vagyis bármiről), sokkal összeszedettebben teszi azt, maga is jobban átgondolja, megfontoltabban áll hozzá. Jobban megérik benne a téma és az arról kialakított véleménye árnyaltabb lesz. E mellett persze meg is kell tudni fogalmazni, és minél többször teszi ezt az ember, annál könnyebb lesz. Ez pedig hasznos az ember számára, bármilyen idős is legyen.

  Ami engem illet fiatal vagyok, még bőven tinédzser éveimet taposom, sőt, még csak most kezdődik nálam a kifejezett ,,kamaszkor’’. A középiskola előtt állok, jövőre leszek gimnazista. Talán ez az egyik oka, hogy elkezdtem a blogot. Az ember személyisége folyamatosan fejlődik, én pedig szeretnék nyomot hagyni ezt illetően. Szeretném látni, én hogyan fejlődök, hogy hogyan teszem meg ezt a szakaszt szellemi értelemben. Életem eddigi legmeghatározóbb évei előtt állok, és tudni szeretném, a mosthoz viszonyítva hogyan fog rám kihatni. Talán hülyeség, de nekem fontos. És úgy döntöttem, időszakos, leírt eszmefuttatásokkal fogom ezt tesztelni, amiket még a gimnázium előtt kezdek el írogatni. Eddig is sokat törpöltem, tulajdonképpen folyamatosan agyalok valamin. A nehéz csak a megfogalmazása lesz. És ez az egyik jelentősége a blognak: a megfogalmazás és az aktuálisan foglalkoztató témák magamban történő helyretétele.

  Félre értés ne essék: Itthon, ha akarom, ugyanúgy elmondhatom, miről mit gondok. A családom igen jó beszélgetőpartner, ezt kétségtelen. De van, hogy az ember szívesebben írja le a gondolatait, mintsem szóban fogalmazza meg őket. Így a mellett, hogy jobban át lehet gondolni, az ember egyedül lehet, semmi és senki nem zavarja az elmélyülésben, ami kétség kívül pozitívum.